Korlátok közt. Menekülés a koncepcióba
Két eset: Ion Grigorescu és Dan Perjovschi

Ileana Pintilie - Magyar Képzőművészeti Egyetem, Intermédia Tanszék, 2010. február 12.

Az 1965 és 1989 közötti időszakot Romániában Nicolae Ceauşescu Kommunista Pártjának hatalomra kerülése és az egyszemélyi diktatúra lassú, de előre látható kiteljesedése jellemezte. A politikai hatalom által támogatott, és az annak ideológiáját illusztráló hivatalos művészettel szemben több alkotó is inkább túlélési technikákat dolgozott ki, és amennyire lehetett, kerülte a kommunista mainstream kiállításait.

A távolság megteremtésének útja a személyes témákon át vezetett, amelyek azonban az ország politikai helyzetét is tükrözték: a test (Ion Grigorescu) mint az egyéniség és bensőségesség végső megjelenési formája, szemben a politikailag elszennyezett köztérrel, a diktatúrába forduló politikai kontextus kritikai recepciójával. Az új kifejezési formák lehetőségét megteremtő kísérleti gyakorlatok alapvetően rövid életű formákra, az iróniára és a társadalomkritikára irányultak.
Ezen hivatalosan el nem ismert művészi gyakorlatok közt megtalálható volt a kísérleti fotográfia és film is, amelyek új, váratlan képi megoldásokkal szolgáltak. Az ötletek és koncepciók gyakran a folyamat képi megjelenítését célozták, és filmek sorozata, a természetben megvalósított performanszok vagy az ezeket az eseményeket megörökítő fényképek igyekeztek megragadni egy-egy gondolat fejlődését.

Bár viszonylag elszigetelten dolgoztak, a román művészeknek néha sikerült kiállítaniuk alternatív helyeken, kultúrházakban, esetleg saját otthonukban, stúdiójukban. Mások megpróbáltak szabadon és rendhagyó módon kommunikálni egymással, amihez a levélművészet (mail art) olyan független, ironikus és bomlasztó médiummal szolgált, amely kikerülte a cenzúrát (Dan Perjovschi).

A kommunizmus bukása után látványosabbá vált Dan Perjovschi fejlődése, mivel a művész performanszai nyilvánosak lettek, és igyekezett folyamatos kapcsolatot tartani nézőivel. Ezt kezdetben egyfajta konceptuális performansz tette lehetővé, később pedig a rajzolás mint performansz, amely párbeszédet feltételez a nézőkkel, folyamatos viszonyt. Művei a megformált, múzeumi műtárgyakkal szemben lettek múlékony munkák, előadások.

 

Ileana Pintilie művészettörténész és műkritikus, a temesvári West University Képzőművészeti Karának a tanára, szabadúszó kurátor.